5 Mózes 2

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Forduljatok észak felé!

2 Ezután visszafordultunk, és elindultunk a sivatagon keresztül, a Vörös-tenger felé vezető úton — ahogy az Örökkévaló megparancsolta nekem. Hosszú ideig csak ide-oda vándoroltunk Széír hegyes vidékén.

² Majd szólt hozzám az Örökkévaló: ³ „Mózes, eleget vándoroltatok Széír hegyei között, most már forduljatok észak felé! ⁴ De figyelmeztesd népedet, hogy most át kell vonulniuk Széír vidékén, amely rokonaiknak, Ézsau leszármazottjainak, az edomiaknak országa. Ők félnek tőletek, de jól jegyezzétek meg, ⁵ hogy nem szabad összeütközésbe kerülnötök velük! Az ő országukból nem adok nektek egy talpalatnyit sem, mert azt az egész vidéket — Széír hegyeit — Ézsaunak és utódainak adtam. ⁶ Ha élelemre vagy vízre van szükségetek, pénzért vegyetek tőlük! ⁷ Emlékezzetek rá, hogy mindenben veletek voltam, és gondot viseltem rátok az elmúlt 40 évben, amíg ebben a nagy pusztaságban vándoroltatok, és semmiben nem szenvedtetek hiányt!”

⁸ Azután elvonultunk rokonainknak, Ézsau utódainak országa mellett, akik Széír hegyvidékén laknak. Letértünk arról az útról, amely Élatból és Ecjón-Geberből a Jordán völgyébe vezet. Azt az utat választottuk, amely Moáb sivataga felé vezet.

Izráel népe elvonul Moáb földje mellett

⁹ Akkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: „Vigyázzatok! Ne ingereljétek haragra Moáb lakóit! Ne harcoljatok velük! Az ő országukból sem adok nektek egy talpalatnyit sem, mert Ar városát és annak környékét Lót^[a] utódainak adtam!”

¹⁰ Korábban az émiek nagy törzse lakott Moáb jelenlegi területén. Az émiek erősek és magas termetűek voltak — olyanok, mint Anák utódai. ¹¹ A moábiak émieknek hívták őket, míg mások refáiaknak nevezték ezt a törzset és Anák törzsét is. ¹² Széírben azelőtt a hóriak népe lakott, akiket Ézsau utódai elpusztítottak vagy kiűztek onnan, majd a helyükre telepedtek. Úgy bántak velük, mint Izráel népe azokkal a törzsekkel, amelyek korábban azon a földön laktak, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott.

¹³ Ezt mondta nekünk az Örökkévaló: „Induljatok el, és keljetek át a Zered-patakon!” Tehát átkeltünk a patak völgyén. ¹⁴ Éppen 38 évig tartott, amíg Kádés-Barneából eljutottunk a

Zered-patakig. Ez idő alatt kipusztult a hadköteles férfiak egész nemzedéke a táborból, ahogy azt az Örökkévaló esküvel megígérte. ¹⁵ Bizony, az Örökkévaló maga is azon volt, hogy ezeket a férfiakat mind egy szálig kipusztítsa a nép közül.

Izráel népe elvonul Ammon földje mellett

¹⁶ Amikor ezek közül az utolsó is meghalt, ¹⁷ az Örökkévaló ezt mondta nekem: ¹⁸ „Mózes, ma keljetek át Moáb határán Ar városa mellett! ¹⁹ Ammon népének területe mellett haladjatok tovább. De vigyázzatok, ne ingereljétek haragra az ammoniakat! Ne harcoljatok velük! Az ő országukból sem adok nektek egy talpalatnyi földet sem, mert ezt Lót utódainak adtam!”

^20-21 Ezt a területet korábban a refáiak földjének nevezték, mert ez a népes törzs lakott ott. Ezek erősek és magas termetűek voltak — olyanok, mint Anák utódai. De az Örökkévaló kipusztította őket, az ammoniak elfoglalták földjüket, és a helyükre telepedtek. A refáiak népét az ammoniak zunzummiaknak nevezték. ²² Hasonlóképpen bánt velük is az Örökkévaló, mint a hóriak törzsével, akiket szintén kiirtott a Széír-hegységből, és a helyükre Ézsau utódait telepítette. Ézsau népe, az edomiak ma is ott laknak. ²³ Ugyanez történt az avviak törzsével is, akik valamikor kisebb településekben laktak, azon a vidéken, ahol ma Gáza városa áll. A Kréta szigetéről érkező filiszteusok elpusztították az avviakat, és a helyükre telepedtek.

Izráel legyőzi Szihón királyt^(A)

²⁴ Ezután mondta az Örökkévaló: „Induljatok útnak, és keljetek át az Arnón-patakon! Nézzétek, kezetekbe adom Szihónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban uralkodik. Támadjátok meg, és győzzétek le seregével együtt! Nektek adom Szihón egész országát, tehát foglaljátok el és vegyétek birtokba! ²⁵ Ettől a naptól fogva a föld minden nemzete félni és rettegni fog tőletek, mert én bocsátom rájuk a félelmet. Ha csak híreteket hallják, máris megrémülnek és reszketnek!”

²⁶ Amikor még Kedémót pusztájában táboroztunk, követeket küldtem Szihón királyhoz Hesbónba ezzel a békés szándékú üzenettel: ²⁷ „Kérlek, engedd meg nekünk, hogy békességgel átvonuljunk országodon! Az országútról le sem térünk, csupán keresztülmegyünk ezen a vidéken. ^28-29 Ami az élelmet és a vizet illeti, megfizetjük, amit adsz nekünk. Így bántak velünk az edomiak, Ézsau leszármazottjai is, akik a Széír-hegységben laknak és a moábiak is, akik Ar vidékén élnek. Csak engedd meg, hogy gyalogosan átvonuljunk! Mert nem veled van dolgunk, hanem a Jordánon túlra igyekezünk, arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekünk.”

³⁰ De a király nem engedett kérésünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló megkeményítette a király szívét, hogy megmakacsolja magát, és így Izráel legyőzhesse Szihónt és elfoglalja országát. Így is történt.

³¹ Akkor az Örökkévaló így szólt hozzám: „Mózes, lásd, elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szihónt és országát! Indulj hát, és vedd birtokba a földjét!”

³² Így is történt. Amikor Szihón király a seregével felvonult ellenünk Jahac közelében, hogy megütközzön Izráellel, ³³ Istenünk, az Örökkévaló kezünkbe adta őket. Legyőztük Szihónt és fiait, egész seregükkel együtt, ³⁴ majd elfoglaltuk összes városaikat, és azoknak lakosait mind egy szálig kiirtottuk. Nem hagytunk életben egy lelket sem, még az asszonyokat és gyerekeket is megöltük. ³⁵ Csak a nyájakat és csordákat tartottuk meg, és a városokból a zsákmányt. ³⁶ Az Arnón-patak melletti Aróér városától kezdve Gileádig minden várost elfoglaltunk, egyik sem tudott ellenállni seregünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltatta őket nekünk.

³⁷ Azonban nem közeledtünk sem az ammoniak országához, sem a Jabbók-patak partjához, sem a hegyeken épült városokhoz, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta.