5 Mózes 31
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Mózes Józsuét jelöli utódjának(A)
31 Azután Mózes ezt mondta Izráel népének:
2 Figyeljetek rám! Százhúsz éves vagyok már, és nem vezethetlek tovább titeket, mert az Örökkévaló megmondta, hogy nem kelhetek át a Jordánon. 3 Istenünk, az Örökkévaló maga megy át előttetek a Jordánon, ő vezet titeket. Kipusztítja előletek a nemzeteket, amelyek most még azon a földön laknak. Ti pedig birtokba veszitek a földjüket. Józsué lesz a vezetőtök, ő fog előttetek járni, amikor átmentek arra a földre —, ahogyan az Örökkévaló megígérte.
4 Az Örökkévaló úgy bánik azokkal a nemzetekkel, ahogy elbánt Szihónnal és Óggal, az emóriak királyaival, seregeikkel és országaikkal: teljesen elpusztítja őket. 5 Kiszolgáltatja őket az Örökkévaló nektek, ti pedig úgy bánjatok velük, ahogy megparancsoltam. 6 Ne féljetek, és ne ijedjetek meg tőlük, hanem legyetek erősek és bátrak, mert Istenünk, az Örökkévaló megy veletek, nem hagy cserben, sem el nem hagy titeket.
7 Azután Mózes maga elé hívatta Józsuét, és egész Izráel népe előtt ezt mondta neki: „Józsué, légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy azt nekik adja. A te vezetéseddel fogják birtokba venni. 8 Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy! Ezért ne félj, se ne ijedj meg semmitől!”
A Törvény felolvasása a szombatévben
9 Miután Mózes leírta ezt a Törvényt, átadta az írást a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, meg Izráel vezetőinek, 10-11 és ezt parancsolta nekik: „Amikor majd bementek arra a földre, minden hetedik évben olvassátok föl ezt a teljes Törvénykönyvet Izráel egész gyülekezete előtt! Minden hetedik esztendőben — vagyis a szombatévben, az adósságok elengedésének évében —, a Sátorok ünnepén, amikor Izráel egész népe összegyülekezik az Örökkévaló jelenlétében, arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kijelöl, akkor olvassátok föl, hogy mindenki hallja!
12 Erre az ünnepre kivétel nélkül mindenkit gyűjtsetek össze: férfiakat és asszonyokat, gyermekeikkel együtt, még a közöttetek lakó idegeneket is! Valamennyien hallják a Törvény igéit, hogy tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, és mindenben gondosan ahhoz igazítsák az életüket, amit a Törvény igéi mondanak! 13 Így minden nemzedék gyermekei — akik addig még nem hallották — tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, minden időben, ameddig csak ott laktok a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre hamarosan bementek, hogy birtokba vegyétek azt.”
Az Örökkévaló szól Mózeshez és Józsuéhoz
14 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Közeledik az idő, amikor meg kell halnod. Hívd Józsuét, és álljatok elém a Találkozás Sátorában, mert őt akarom megbízni a vezetéssel.” Akkor Mózes és Józsué odament, és megálltak az Örökkévaló előtt. 15 Az Örökkévaló pedig megjelent egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor bejárata fölött.
16 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Te hamarosan pihenni térsz őseidhez. Azután ez a nép hamar elfordul tőlem, és más isteneket imád majd: azokat, akiket annak a földnek lakosai tisztelnek, amelyre majd bemennek. Elhagynak engem, és megtörik szövetségemet, amelyet kötöttem velük. 17 Emiatt majd haragom föllángol ellenük, én is elfordulok tőlük, elrejtem előlük arcomat, ellenségeik elemésztik őket, sok baj és nyomorúság szakad rájuk. Végül majd föleszmélnek, és azt mondják magukban: »Azért zúdult ránk ez a sok baj, mert Istenünk már nincs velünk!« 18 Én pedig valóban elrejtem arcomat előlük azon a napon, amiatt a gonoszságuk miatt, hogy más istenekhez fordultak.
19 Most pedig jegyezzétek föl ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izráel népét, mert egyszer még bizonyítékul fog szolgálni Izráel ellen. 20 Mert hamarosan beviszem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem őseiknek. Ott majd jómódban élhetnek, jóllakásig ehetnek, s meggazdagodnak. Azután majd más istenekhez fordulnak, azokat imádják és szolgálják, engem pedig megutálnak, és szövetségemet megtörik. 21 Amikor majd emiatt rájuk szakad a sok baj és nyomorúság, ez az ének — amelyet utódaik sem felejtenek soha — tanúskodik majd ellenük, és rájuk bizonyítja bűneiket. Mert még be sem vittem őket arra földre, amelyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom, de már most tudom, hogy milyen kívánságokat hordoznak szívükben, s hogy mit szándékoznak tenni azon a földön.”
22 Mózes tehát még azon a napon följegyezte a következő éneket, és megtanította rá Izráel népét.
23 Azután az Örökkévaló felhatalmazta és megbízta Józsuét, Nún fiát: „Légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről esküvel megígértem, hogy nekik adom! Én veled leszek.”
Mózes befejezi a Törvénykönyv írását
24 Amikor Mózes befejezte ennek a Törvénykönyvnek az írását, 25 megparancsolta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, 26 hogy a könyvtekercset helyezzék el az Örökkévaló Szövetségládája oldalánál, hogy bizonyítékul szolgáljon a nép ellen.
Azután Mózes ismét Izráel népéhez szólt:
27 Jól tudom, milyen lázadó, engedetlen és nyakas természetűek vagytok. Lám, még itt élek közöttetek, mégis lázadoztok az Örökkévaló ellen! Akkor mennyivel inkább engedetlenek lesztek a halálom után! 28 Gyűljenek hát hozzám vezetőitek: a törzsfők és a tisztségviselők, hogy saját fülükkel hallják ezeket az igéket, és tanúnak hívjam ellenük az eget és a földet! 29 Mert biztosan tudom, hogy halálom után letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek, az egész nép megromlik, és súlyos bűnöket követ el. Emiatt az Örökkévaló megharagszik rátok, és csapásokkal sújt majd benneteket.
Mózes búcsúéneke
30 Ezután Mózes elénekelte ezt az éneket, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta:
5 Mózes 31
Hungarian Károli
31 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;
2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendõs vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
3 Az Úr, a te Istened maga megy át elõtted, õ pusztítja el e nemzeteket elõtted, hogy bírjad õket; Józsué az, a ki átmegy elõtted, a mint megmondotta az Úr.
4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.
5 Ha azért elõtökbe adja õket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.
6 Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.
7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei elõtt: Légy erõs és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felõl megesküdt az Úr az õ atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.
8 Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!
9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.
10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendõ végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;
11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr elõtt, a te Istened elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel elõtt fülök hallására.
12 Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belõl van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.
13 És az õ fiaik is, a kik nem tudják [még], hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elõ Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhõoszlopban, és megálla a felhõoszlop a sátor nyílása felett,
16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én õ vele kötöttem.
17 De felgerjed az én haragom õ ellene azon a napon, és elhagyom õt, és elrejtem az én orczámat õ elõle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az õ minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.
20 Mert beviszem õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem az õ atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
21 Mikor pedig utóléri õt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének elõtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az õ maradékának szájából), mert tudom az õ gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelõtte bevinném õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem vala.
22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.
23 Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erõs és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felõl megesküdtem nékik; és én veled leszek.
24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:
25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
28 Gyûjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elõljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az õ füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.
29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a késõbbi idõben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei elõtt, bosszantván õt kezeiteknek csinálmányával.
30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center