4 Mózes 20
Hungarian New Translation
Mirjám halála Isten vizet ad a sziklából
20 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
3 A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!
4 Miért hoztátok el az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!
5 Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?
6 Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.
7 És az Úr így beszélt Mózeshez:
8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak.
9 Mózes tehát elvette a botját az Úr színe elől a kapott parancs szerint.
10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok.
12 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
13 Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
Edóm nem engedi át Izráelt
14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.
15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.
16 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.
17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden.
18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.
19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.
20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.
21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Áron halála
22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.
23 És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.
25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre.
26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és eltemetik.
27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,
28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.
29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész háza harminc napig.
4 Mózes 20
Hungarian Károli
20 És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az elsõ hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2 De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Áron ellen.
3 És feddõzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr elõtt!
4 És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5 És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szõlõ, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6 Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elõl, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsõsége.
7 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8 Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kõsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az õ barmaiknak.
9 Vevé azért Mózes azt a vesszõt az Úrnak színe elõl a mint parancsolta vala néki.
10 És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kõsziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11 És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a kõsziklát az õ vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ barmai.
12 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsõítettetek volna engem Izráel fiainak szemei elõtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.
13 Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddõztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsõítette magát õ bennök.
14 És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom királyához, [kik így szólának:] Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:
15 Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.
16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.
17 Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem szõlõn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.
18 Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!
19 És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om] csak hogy gyalog mehessek át.
20 Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.
21 Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ országán: azért eltére Izráel õ tõle.
22 Majd elindulának Kádesbõl, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.
23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:
24 Áron az õ népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.
25 Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát, és vezesd fel õket a Hór hegyére.
26 És vetkeztesd le Áront az õ ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az õ fiát; mert Áron [az õ népéhez] takaríttatik, és meghal ott.
27 És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.
28 És Mózes levetkezteté Áront az õ ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az õ fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyrõl.
29 És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harmincz napig Izráelnek egész háza.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society