Add parallel Print Page Options

Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak

22 Dávid ezt az éneket[a] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:

Az Örökkévaló az én Kősziklám,
    erős kőváram és szabadítóm!
Istenem a kősziklám,
    hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
    Benne van minden erőm,
    ő vezet győzelemre!
Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm!
    Te mentesz meg az erőszaktól!
Az Örökkévalóhoz kiáltok,
    aki dicséretre méltó,
    és megszabadulok ellenségeimtől.

Körülvettek a halál hullámai,
    megrémített a pusztító áradat.
Testemre fonódtak a Seol kötelei,
    megfogtak a halál csapdái.
De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
    Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
    kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!
Remegett a föld, és reszketett,
    még az egek alapja is remegett,
    mert az Örökkévaló haragra lobbant!
Füst szállt fel orrából,
    szájából emésztő tűz lövellt,
    tüzes szikrák repültek szerteszét.
10 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
    sötét viharfelhők voltak a lába alatt.
11 Kérubokon ülve repült,
    szelek szárnyain suhant.
12 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
    körülvették vastag viharfellegek.
13 Dicsőségének ragyogó fénye
    egyszerre áttört a felhőkön,
    villámok cikáztak.
14 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
    a Felséges zengett az egekből.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget,
    villámaival összezavarta őket.

16 Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket,
    haragja szélviharától
még a tenger feneke is meglátszott,
    feltárultak a föld alapjai.

17 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
    és felemeltél,
    kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
18 Az Örökkévaló megszabadított
    hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
    akik erősebbek nálam!
19 Rám rohantak a veszedelem napján,
    az Örökkévaló mégis megmentett engem!
20 Tágas mezőre vitt ki engem,
    megmentett, mert kedvét leli bennem!
21 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
    jóval fizetett kezem tisztaságáért,
22 mert az Örökkévaló útjain jártam,
    és nem vétkeztem Isten ellen.
23 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
    parancsaitól el nem tértem.
24 Becsületesen és igazán éltem előtte,
    a bűnöktől távol maradtam.
25 Meg is jutalmazott az Örökkévaló
    ártatlanságom szerint,
    mert azt tettem, amit ő jónak tart.

26 Istenem, aki hűséges,
    ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
    ahhoz te is igaz vagy!
27 Aki jó és tisztaszívű,
    ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén,
    annak, aki ravaszkodik!
28 Megszabadítod az alázatosakat,
    de szemmel tartod,
    és megalázod a büszkéket.
29 Örökkévaló, te vagy a mécsesem,
    Istenem, te világítasz nekem a sötétben!
30 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
    Istenemmel minden akadályon átjutok!

31 Isten útja tökéletes!
    Az Örökkévaló szava megbízható!
    Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
32 Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül?
    Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős váram!
    Ő teszi tökéletessé utamat!
34 Olyan biztossá teszed lépteimet,
    mint a szarvasoké!
    Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
35 Megtanítod kezemet a harcra,
    és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.

36 Szabadításod védelmez engem,
    újra meg újra megsegítesz, Istenem!
37 Megerősítetted lábamat és bokámat,
    hogy gyorsabban haladjak,
    és ne botladozzam.
38 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
    vissza se térek, míg nem végzek velük!
39 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
    lábam alatt elterülnek.

40 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
    térdre kényszerítetted,
    akik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem,
    és gyűlölőimet levágtam.
42 Segítséget kerestek,
    de nem találtak.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
    de nem felelt nekik.
43 Ízzé-porrá zúztam őket,
    mint a föld porát,
széttapostam ellenségeimet,
    mint a sarat.

44 Istenem, megszabadítottál
    sok ezer ellenségemtől!
    Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
    akiket nem is ismertem.
45 Idegenek hódolnak nekem,
    amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.
46 Minden bátorságuk elszállt,
    váraikból remegve jönnek elő.

47 Él az Örökkévaló!
    Áldott az én Kősziklám, Istenem,
    aki győzelemre vezet!
48 Isten megbünteti ellenségeimet,
    és népeket rendel uralmam alá!
49 Megment ellenségeim kezéből,
    az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
    megszabadít a kegyetlentől.
50 Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged,
    a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!

51 Mert te vagy az Isten,
    aki győzelmet adsz választott királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
    Dávidnak, és utódainak mindörökké!

Footnotes

  1. 2 Sámuel 22:1 éneket Ez az ének a 18. zsoltár. Csak apró eltérések vannak a kettő között.

22  Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.

És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.

Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.
Paizsom nékem õ s idvességemnek szarva, erõsségem és oltalmam.
Az én idvezítõm, ki megszabadítasz az erõszakosságtól.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;
És megszabadulok ellenségeimtõl.

Mert halál hullámai vettek engem körül,
Az istentelenség árjai rettentettek engem;

A pokol kötelei vettek körül,
S a halál tõrei estek reám.

Szükségemben az Urat hívtam,
S az én Istenemhez kiáltottam:
És meghallá lakóhelyérõl szavamat,
S kiáltásom eljutott füleibe.

Akkor rengett és remegett a föld,
Az égnek fundamentumai inogtak,
És megrendülének, mert haragudott Õ.

Füst szállt fel orrából,
És emésztõ tûz szájából,
Izzószén gerjedt belõle.

10 Lehajtá az eget és leszállt,
És homály volt lábai alatt.

11 A Khérubon ment és röpült,
És a szelek szárnyain tünt fel.

12 Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,
Esõhullást, sürû felhõket.

13 Az elõtte levõ fényességbõl
Izzó szenek gerjedének.

14 És dörgött az égbõl az Úr,
És a Magasságos hangot adott.

15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat,
Villámot, és összekeverte azokat.

16 És meglátszottak a tenger örvényei,
S a világ fundamentumai felszínre kerültek,
Az Úrnak feddésétõl,
Orra leheletének fúvásától.

17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem,
S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.

18 Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;
Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.

19 Reámtörtek nyomorúságom napján,
De az Úr gyámolóm volt nékem.

20 Tágas helyre vitt ki engem,
Kiragadott, mert jóakaróm nékem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,
Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.

22 Mert megõriztem az Úrnak utait,
S gonoszul nem szakadtam el Istenemtõl.

23 Mert ítéletei mind elõttem vannak,
S rendeléseitõl nem távoztam el.

24 Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.

25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,
Szemei elõtt való tisztaságom szerint.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy,
A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.

27 A tisztához tiszta vagy,
A visszáshoz pedig visszás.

28 Segítesz a nyomorult népen,
Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.

29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,
S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert veled harczi seregen is átfutok,
Az én Istenemmel kõfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes;
Az Úrnak beszéde tiszta;
Paizsa õ mindeneknek, a kik õ benne bíznak.

32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?
S kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Isten az én erõs kõváram,
Ki vezérli az igaznak útját.

34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,
S magas helyekre állít engem.

35 Kezeimet harczra tanítja,
Hogy az érczív karjaim által törik el.

36 Idvességednek paizsát adtad nékem,
S kegyelmed nagygyá tett engem.

37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam.
És bokáim meg nem tántorodtak.

38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,
Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem õket.

39 Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,
Lábaim alatt hullanak el.

40 Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,
Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.

41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,
Gyülölõim, a kiket elpusztítottam én,

42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,
Az Úrhoz, de nem felelt nékik.

43 Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,
Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom õket.

44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,
Népeknek fejéül tartasz fenn engemet,
[Oly] nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.

45 Idegen fiak hizelkednek nékem,
S [egy] hallásra engedelmeskednek,

46 Idegen fiak elcsüggednek,
S váraikból reszketve jõnek elõ.

47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám.
Magasztaltassék az Isten, idvességem kõsziklája.

48 Isten az, ki bosszút áll értem,
S alám hajtja a népeket.

49 Ki megment engem ellenségeimtõl,
Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött,
S az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,
S nevednek dícséretet éneklek.

51 Nagy segítséget ad az õ királyának,
Irgalmasságot cselekszik felkentjével,
Dáviddal és az õ magvával mindörökké!