Az aranyszobor és Mózes közbenjárása^(A)

32 A nép látta, hogy Mózes már hosszú idő óta nem jött le a hegyről. Ezért Áron köré gyülekeztek, és azt mondták neki: „Készíts nekünk istent,^[a] hogy vezessen bennünket, mert nem tudjuk mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptomból!”

² Áron ezt válaszolta: „Rendben van! Gyűjtsétek össze az arany fülbevalókat feleségeitektől és gyermekeitektől, és hozzátok ide hozzám!”

³ Így is történt. Összegyűjtötték a fülbevalókat, és Áronhoz vitték, ⁴ aki megolvasztotta az aranyat, és bika formájú szobrot öntött belőle.

A nép így kiáltott fel: „Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!”

⁵ Amikor Áron látta ezt, oltárt épített a szobor elé, és kihirdette: „Holnap nagy ünnepet tartunk az Örökkévalónak!”

⁶ Másnap reggel égő- és hálaáldozatokat mutattak be ezen az oltáron, azután ettek-ittak, és nagy mulatozást csaptak.

⁷ Miközben lent a táborban ez történt, fönt a hegyen az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Siess, menj le táborba, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból! ⁸ Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bika formájú szobrot készítettek aranyból, s azt imádják, annak áldoznak, sőt azt mondják: »Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!«”

⁹ Még ezt is hozzátette: „Mózes, jól ismerem én ezt a népet, hogy milyen makacs és engedetlen! ¹⁰ Elhatároztam, hogy végzek velük! Ne is próbáld megakadályozni, hogy haragom fellángoljon ellenük! Elpusztítom őket, de belőled nagy népet támasztok!”

¹¹ Mózes azonban tovább könyörgött az Örökkévalónak, Istenének: „Örökkévaló Isten! Miért haragszol ennyire népedre, amelyet te magad szabadítottál ki Egyiptomból nagy hatalmaddal és erőddel? ¹² Ne mondhassák az egyiptomiak, ha elpusztítod népedet: »Eleve rossz szándékkal vezette őket istenük a pusztába, azért, hogy megölje népét a hegyek között. Csak azért vitte ki őket Egyiptomból, hogy eltörölje őket a föld színéről!« Kérlek, csendesítsd le haragodat, és vond vissza a csapást, amellyel el akartad pusztítani őket! ¹³ Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, akiknek önmagadra esküdtél, és megígérted: »Úgy megsokasítom utódaitokat, mint égen a csillagokat. Nekik adom azt a földet, amelyet megígértem — és majd örökké birtokolni fogják.«”

¹⁴ Akkor az Örökkévaló megváltoztatta a szándékát, és nem hajtotta végre büntető ítéletét, amelyet népe ellen tervezett.

¹⁵ Ezután Mózes megfordult, és lejött a hegyről. Kezében hozta a Szövetség két kőtábláját, amelyek mind a két oldalukon tele voltak írva. ¹⁶ Ezeket a kőtáblákat Isten készítette, és ő maga véste beléjük az írást.

¹⁷ Józsué, aki Mózessel együtt közeledett a táborhoz, meghallotta az ünneplő tömeg lármáját, és ezt mondta Mózesnek: „Harci lármát hallok a táborból!”

¹⁸ De Mózes így válaszolt:

¹⁹ Amikor Mózes a tábor széléhez ért, és meglátta a bikaborjú-szobrot, meg a táncolva ünneplő tömeget, olyan haragra gerjedt, hogy földhöz vágta a kőtáblákat, és azok össze is törtek ott, a Sínai-hegy alatt. ²⁰ Azután az arany bika-szobrot tűzben megolvasztotta, majd porrá törte. A port vízbe keverte, és megparancsolta a népnek, hogy igyanak belőle mindannyian.

²¹ Majd felelősségre vonta Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe vitted őket?”

²² Áron ezt felelte: „Ne haragudj, uram! Hiszen tudod, milyen hajlamos ez a nép a rosszra! ²³ Azt mondták nekem: »Nézd, nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptomból! Készíts nekünk istent, hogy vezessen bennünket!« ²⁴ Erre azt válaszoltam nekik: »Akinek van arany ékszere, hozza ide!« Össze is gyűjtöttek egy csomó aranyat, én meg tűzbe dobtam, és ez a bikaborjú lett belőle.”

²⁵ Mózes megértette, hogy a nép azért vadult meg, mert Áron hagyta, hogy elvaduljanak, és úgy viselkedjenek ellenségeik szeme láttára, mint a bolondok. ²⁶ Ezért Mózes odaállt a tábor kapujába, és így kiáltott: „Ide hozzám, aki hűséges az Örökkévalóhoz!” Ekkor a Lévi törzsébe tartozó férfiak odafutottak hozzá.

²⁷ Mózes azt mondta nekik: „Az Örökkévaló, Izráel Istene ezt mondja: »Mindegyikőtök kösse oldalára a kardját! Menjetek keresztül a táboron, egyik végétől a másikig, és öljetek meg testvért, rokont, barátot és szomszédot is!«”

²⁸ A Lévi törzsébe tartozó férfiak engedelmeskedtek, és megöltek a táborban mintegy 3 000 férfit. ²⁹ Ezután Mózes így szólt hozzájuk: „Ma lettetek az Örökkévaló számára elkülönített szolgák, mivel nem kíméltétek még saját fiaitokat és testvéreiteket sem. Az Örökkévaló ezért megáld benneteket!”

³⁰ A következő reggel Mózes kihirdette a népnek: „Igen súlyos bűnt követtetek el! Most ismét fölmegyek a hegyre az Örökkévalóval beszélni, s talán elérem, hogy megbocsásson nektek.” ³¹ Föl is ment a hegyre, és ezt mondta az Örökkévalónak: „Jaj, ez a nép igen súlyos bűnt követett el, hogy istent csinált magának aranyból! ³² Mégis arra kérlek, hogy bocsásd meg ezt a bűnüket! Ha nem, töröld ki nevemet könyvedből, amelyet írtál!”

³³ De az Örökkévaló ezt felelte: „Csak azoknak a nevét törlöm ki könyvemből, akik vétkeztek ellenem. ³⁴ Most hát indulj tovább! Vezesd a népet arra a helyre, amelyről beszéltem neked! Nézd! Angyalom fog előtted menni. Amikor eljön a számonkérés napja, megbüntetem őket ezért a bűnükért.”

³⁵ Az Örökkévaló valóban meg is büntette a népet. Nagy csapással sújtotta őket amiatt, hogy Áron vezetésével azt a bika formájú szobrot készítették.