Add parallel Print Page Options

Sámueltől az Örökkévaló üzenetei pedig egész Izráelben mindenhová eljutottak és közismertekké váltak. Éli nagyon megöregedett, és a fiai továbbra is olyan dolgokat tettek, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.[a]

Az Örökkévaló Szövetségládája a filiszteusokhoz kerül

Történt ezután, hogy Izráel hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-Háézer mellett vert tábort. A filiszteusok Afék közelében táboroztak, és felsorakoztak Izráel seregével szemben. Majd elkezdődött a csata, amelyben Izráel vereséget szenvedett. A filiszteusok harc közben levágtak vagy 4 000 izráeli katonát.

Ezután a maradék izráeli sereg visszavonult a táborába. Az izráeli vezetők azt kérdezték: „Vajon miért engedte meg ma az Örökkévaló, hogy a filiszteusok megverjenek minket? Hozassuk el Silóból az Örökkévaló Szövetségládáját a táborba, hogy amikor közénk jön, megszabadítson bennünket ellenségeinktől!”

A nép követeket küldött Silóba, hogy hozassák el a kerubokon trónoló Seregek Urának, az Örökkévalónak Szövetségládáját. Éli két fia, Hofni és Fineás is kísérte Isten Szövetségládáját. Amikor az Örökkévaló Szövetségládája megérkezett a táborba, az egész izráeli sereg olyan hangos örömujjongásban tört ki, hogy még a föld is beleremegett. Kiáltásukat meghallotta a filiszteusok serege is. Azt kérdezték: „Mit jelenthet ez a nagy kiabálás a héberek[b] táborában?”

Amikor megtudták, hogy az Örökkévaló Szövetségládája érkezett Izráel táborába, a filiszteusokat félelem fogta el, és ezt mondták: „Jaj nekünk! A héberek istenei[c] jöttek a táborukba! Ilyen még sohasem történt! Jaj nekünk! Ki tudna megszabadítani bennünket ezeknek a hatalmas isteneknek a kezéből, akik szörnyű csapásokkal és betegségekkel sújtották az egyiptomiakat! Legyünk hát bátrak és erősek! Régebben a héberek szolgáink voltak. Harcoljunk hát, ahogy férfiakhoz illik, nehogy most nekünk kelljen őket szolgálnunk!”

10 Így hát a filiszteusok teljes erővel harcoltak, és másodszor is legyőzték az izráeli sereget, amely súlyos vereséget szenvedett, és szétszéledt. Azon a napon 30 000 izráeli katona esett el a csatában, akik pedig életben maradtak, mind hazafutottak. 11 A filiszteusok zsákmányul ejtették Isten Szövetségládáját, és megölték Hofnit és Fineást, Éli fiait is.

12-13 A csata után egy Benjámin törzsébe tartozó katona elmenekült, és Silóba futott. Ruháját megszaggatta, és fejére földet szórt[d], így érkezett Silóba. Ekkor Éli éppen a város kapujánál ült, mert nagyon aggódott Isten Szövetségládája miatt. Mikor Siló lakosai meghallották a katonától a vereség hírét, az egész város hangosan jajgatni kezdett. 14-15 Éli is hallotta a nagy zajt, de nem látott semmit, mert már 98 éves volt, és megvakult. Megkérdezte hát valakitől: „Mit jelent ez a nagy kiáltozás?”

Akkor a benjámini katona odafutott Élihez, és elmondta, mi történt: 16 „Uram, éppen a csatából jövök, amely ma zajlott, onnan futottam el.”

„Mondd már, fiam, mi történt!” — sürgette Éli.

17 „Izráel serege súlyos vereséget szenvedett, és megfutamodott a filiszteusok elől. Nagyon sokan elestek közülünk, s a te két fiad is meghalt, Isten Szövetségládáját pedig zsákmányul ejtették a filiszteusok!” — mondta a hírnök.

18 Amikor a katona Isten Szövetségládáját említette, Éli hanyatt esett a székéről, a falnak ütközött, és azonnal meghalt, mert kitörte a nyakát. Már nagyon idős és kövér ember volt. Húsz[e] éven keresztül volt Izráel bírája.

Izráel dicsősége elveszett!

19 Éli menye, Fineás felesége ebben az időben gyermeket várt, és már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta, hogy Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és hogy az apósa és a férje meghalt, elfogták a szülési fájások, és hamarosan megszülte gyermekét. 20 A szülésnél segédkező asszonyok biztatták: „Ne félj, mert fiút szültél!” De Fineás felesége nem válaszolt, nem is figyelt oda, mert már haldoklott. 21 Halála előtt azonban még nevet adott újszülött fiának. „Íkábódnak” nevezte.[f] Azért adta fiának ezt a nevet, mert Isten Szövetségládáját elvitték a filiszteusok, és az apósa meg a férje meghalt. 22 Ezért mondta: „Isten dicsősége elhagyta Izráelt, mert Isten Szövetségládáját elvitték!”

Footnotes

  1. 1 Sámuel 4:1 Éli… tart Ez a rész az ókori görög (LXX) fordításból származik.
  2. 1 Sámuel 4:6 héberek A szomszédos népek gyakran így nevezték Izráel népét.
  3. 1 Sámuel 4:7 istenei Vagy: „Istene”. Ez a szó (Elohim) formáját tekintve többes számú. Nem lehet tudni, hogy a filiszteusok egy vagy több istennek gondolták-e Izráel Istenét.
  4. 1 Sámuel 4:12 Ruháját… szórt Így fejezte ki, hogy gyászol, és a vereség hírét hozza.
  5. 1 Sámuel 4:18 Húsz Itt az ókori görög fordítást (LXX) követtük. A masszoréta héber szövegben „negyven” áll.
  6. 1 Sámuel 4:21 „Ikábódnak” nevezte Ez azt jelenti: „Elveszett a dicsőség!”

És [ismeretessé] lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harczolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben.

És [csata]rendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harczmezõn mintegy négyezer embert.

És mikor a nép a táborba [visszatért,] mondának Izráel vénei: [Vajjon] miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok elõtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jõjjön közénk [az Úr], és szabadítson meg ellenségeink kezébõl.

Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.

És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld.

Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba,

Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az elõtt.

Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezébõl? Ez az az Isten, a ki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában.

Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint a hogy õk szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harczoljatok!

10 Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az õ sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harminczezer gyalog hullott el.

11 És az Isten ládája [is] elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.

12 Akkor elszalada a harczból egy ember a Benjámin [nemzetségébõl,] és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port [hintvén] a fejére.

13 És ímé mikor oda ért, Éli az õ székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt. És [mihelyt] odaért az ember, hogy hírt mondjon a városban, jajveszékelt az egész város.

14 És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek.

15 Éli pedig kilenczvennyolcz esztendõs volt, és szemei [annyira] meghomályosodtak, hogy már nem is látott.

16 És monda az ember Élinek: Én a harczból jövök, én a harczból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam?

17 Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izráel a Filiszteusok elõtt, és [igen] nagy veszteség lõn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették.

18 És lõn, hogy midõn az Isten ládáját említé, hátraesék a székrõl a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert [immár] vén és nehéz ember vala. És õ negyven esztendeig ítélt Izráel felett.

19 És az õ menye, Fineásnak felesége, várandós vala; és a mikor meghallá a hírt, hogy az Isten ládája elvétetett és az õ ipa és férje meghalának, térdre esék és szûle, mert a fájdalmak meglepték.

20 És mikor elalélt, mondának azok, akik mellette állanak vala: Ne félj, mert fiút szültél; de õ nem felelt és nem figyelt [arra.]

21 És nevezé a gyermeket Ikábódnak, mondván: "Oda van Izráel dicsõsége", mert elvétetett az Isten ládája, és az õ ipa és az õ férje.

22 És monda [ismét]: Oda van Izráel dicsõsége, mert elvétetett az Isten ládája.