1 Sámuel 26
Hungarian New Translation
Dávid újból megkíméli Saul életét
26 A zífiek elmentek Saulhoz Gibeába, és megmondták, hogy Dávid a Hakíla-halmon rejtőzik a sivatagtól keletre.
2 Ezért elindult Saul, és elment a Zíf-pusztába háromezer válogatott izráeli emberrel, hogy megkeresse Dávidot a Zíf-pusztában.
3 Saul a Hakíla-halmon a sivatagtól keletre, az út mellett ütött tábort. Dávid is a pusztában tartózkodott. Amikor észrevette, hogy Saul utánamegy a pusztába,
4 kémeket küldött ki Dávid, és megtudta, hogy csakugyan megérkezett Saul.
5 Ekkor elindult Dávid, és odament arra a helyre, ahol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, ahol Saul és hadseregparancsnoka, Abnér, Nér fia feküdt. Saul ugyanis a szekértáborban feküdt, a hadinép pedig körülötte táborozott.
6 Dávid megszólalt, és ezt kérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól, Cerújá fiától, Jóáb testvérétől: Ki jön el velem Saul táborába? Abisaj így felelt: Én elmegyek veled.
7 Dávid és Abisaj éjjel mentek a hadinép közé. Látták, hogy ott fekszik Saul, és alszik a szekértáborban, lándzsája pedig a földbe van szúrva a fejénél. Abnér és a hadinép pedig körülötte feküdt.
8 Akkor ezt mondta Abisaj Dávidnak: Most kezedbe juttatta Isten az ellenségedet. Hadd szögezzem hát a földhöz lándzsám egyetlen dobásával! Másikra már nem lesz szükség.
9 Dávid azonban ezt felelte Abisajnak: Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet az Úr fölkentjére?!
10 Majd ezt mondta Dávid: Az élő Úrra mondom, hogy megveri az Úr, vagy úgy, hogy eljön halála napja, vagy úgy, hogy harcba megy, és ott vész el.
11 Az Úr őrizzen meg attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Csak a lándzsát vedd el a feje mellől meg a vizes korsót, és menjünk!
12 És elvette Dávid a lándzsát meg a vizes korsót Saul feje mellől, és elmentek. Senki sem látta, senki sem vette észre, senki sem ébredt fel, hanem mindenki aludt, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
Dávid és Saul ismét kibékül
13 Ezután átment Dávid a túlsó oldalra, megállt messze a hegy tetején, és nagy távolság volt köztük.
14 Így kiáltott Dávid a hadinépnek és Abnérnak, Nér fiának: Abnér, nem válaszolsz? Abnér így válaszolt: Ki vagy te, hogy így kiáltozol a királynak?
15 Dávid ezt felelte Abnérnak: Te vagy az az ember, akihez fogható nincsen Izráelben? Miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hiszen bement valaki az embereim közül, hogy elpusztítsa uradat, a királyt!
16 Ezt nem jól tetted. Az élő Úrra mondom, hogy a halál fiai vagytok, mert nem őriztétek uratokat, az Úr fölkentjét! Nézd csak meg, hová lett a király lándzsája és a vizes korsó a feje mellől?
17 Saul megismerte Dávid hangját, és ezt mondta: Nem a te hangod ez, Dávid fiam? Dávid így felelt: De az én hangom, uram királyom.
18 Miért üldözi szolgáját az én uram? - kérdezte. Mit követtem el, és miféle gonoszság van bennem?
19 Most azért hallgassa meg, uram királyom, szolgájának a szavát. Ha az Úr ingerelt föl ellenem, ő kiengesztelhető áldozattal. De ha emberek, akkor legyen rajtuk az Úr átka, mert elűztek engem, hogy ne tartozzam az Úr örökségéhez, és ezt mondták: Eredj, szolgálj más isteneknek!
20 Ne hulljon azért vérem a földre az Úr színétől távol! Mert hadba vonult Izráel királya, hogy megkeressen egy árva bolhát; mint fogolymadarat, üldöz a hegyeken.
21 Akkor ezt mondta Saul: Vétkeztem! Térj vissza, Dávid fiam! Nem követek el többé ellened gonoszságot, hiszen drága volt előtted az életem ezen a napon. Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem.
22 Dávid így válaszolt: Itt van a király lándzsája. Jöjjön át egy legény, és vigye el!
23 Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.
24 Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól.
25 Akkor ezt mondta Saul Dávidnak: Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni. És elment Dávid a maga útjára, Saul is visszatért a maga lakóhelyére.
1 Sámuel 26
Hungarian Károli
26 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?
2 Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.
3 És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:
4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.
5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott.
6 Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus [nemzetségébõl] való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled.
7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.
8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz õt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.
9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el õt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!
10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal, vagy pedig harczba megy és [ott] vész el!
11 Távoztassa el [azért] az Úr tõlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.
12 Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellõl, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.
13 És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, [úgy], hogy nagy távolság volt közöttük.
14 És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy [így] kiáltasz a királynak?
15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt.
16 Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt?
17 És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király!
18 És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?
19 Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az õ szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert kiûznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.
20 Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétõl; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.
21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt elõtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem.
22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jõjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt.
23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az õ igazsága és hûsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.
24 És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr elõtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!
25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és gyõzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az õ helyére.
1 Sámuel 26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid másodszor is megkíméli Saul életét
26 Zíf lakosai közül néhányan elmentek Saulhoz Gibeába, és jelentették neki: „Királyunk, Dávid a Hakilá-dombon rejtőzik, Jesimontól keletre.”
2 Saul ekkor elindult 3 000 legjobb katonájával — akiket egész Izráelből válogatott össze —, hogy megkeresse Dávidot és embereit a Zíf-pusztában. 3 Amikor megérkezett, a Hakilá-dombon vert tábort, Jesimon közelében, az út mellett. Dávid ezalatt a pusztában tartózkodott. Mikor észrevette, hogy Saul az üldözésére indult, 4 kémeket küldött ki, és megbizonyosodott felőle, hogy Saul csapata már megérkezett a környékre. 5 Ezután maga Dávid is Saul táborának a közelébe ment, és jól megfigyelte azt a helyet, ahol Saul és Abner alszanak. Abner Nér fia és a sereg fővezére volt. Saul a tábor közepén aludt, a katonáitól teljesen körülvéve.
6 Dávid megkérdezte a hettita Ahimelektől és Abisajtól: „Melyikőtök jön le velem Saulhoz, a táborába?” Abisaj — aki Cerúja fia, és Jóáb testvére volt — vállalkozott rá: „Én lemegyek veled” — felelte.
7 Éjjel azután Dávid és Abisaj óvatosan belopóztak Saul táborába. Egészen közel jutottak Saulhoz, aki mélyen aludt. Látták, hogy Saul feje mellett ott van a lándzsája, a földbe szúrva. Abner, meg a többi katona is ott feküdt Saul körül: mindannyian mélyen aludtak.
8 „Látod? — súgta Abisaj Dávidnak. — Isten most a kezedbe adta ellenségedet! Engedd meg, hogy a földhöz szegezzem Sault a saját lándzsájával! Egyetlen szúrással végzek vele, nem lesz szükség többre.”
9 De Dávid nem engedte: „Nem, Abisaj, ne nyúlj hozzá! — felelte. — Ki emelhetne büntetlenül kezet az Örökkévaló fölkentjére? 10 Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy maga az Örökkévaló fog Saulra lesújtani. Vagy eljön az ideje, és meghal, vagy pedig csatában esik el. 11 Az Örökkévaló mentsen meg attól, hogy kezet emeljek arra, akit ő fölkent! De vedd csak el a lándzsáját meg a vizeskorsóját, és menjünk!”
12 Így hát Dávid magával vitte Saul lándzsáját és vizeskorsóját, és Abisajjal együtt elmentek. Saul és az emberei semmit sem vettek észre, mert az Örökkévaló mély álmot küldött rájuk.
13 Dávid fölment a völgy túlsó oldalán lévő domb tetejére, jó messzire, hogy biztonságos távolban legyen Saul seregétől. 14 Onnan kiáltott le a seregnek és Abnernek, Nér fiának: „Hallod-e Abner? Válaszolj nekem!”
„Ki vagy te? — kiáltott vissza Abner. — Miért szólítod a királyt?”
15 Dávid így folytatta: „Abner, te vagy a legvitézebb harcos Izráelben, igaz? Akkor miért nem őrizted jobban uradat?! Hiszen valaki behatolt a táborodba, hogy megölje a királyt! 16 Nagy hibát vétettél! Az Örökkévalóra mondom, megérdemelnétek, hogy kivégezzenek benneteket, amiért nem őriztétek uratokat, az Örökkévaló fölkent királyát! Nézd csak meg, hová lett a király ágya mellől a lándzsája és a vizeskorsója?”
17 Saul fölismerte Dávid hangját, és így kiáltott neki: „Te vagy az, fiam, Dávid?”
„Igen, én vagyok az, uram, királyom! — felelt Dávid. — 18 De miért üldözöl engem, hűséges szolgádat? Mit vétettem ellened? Mi a bűnöm? 19 Kérlek, uram, királyom, hallgass meg engem, szolgádat! Ha az Örökkévaló indított arra, hogy üldözz engem, őt ki lehet engesztelni áldozattal. De ha emberek ingereltek téged ellenem, akkor legyenek átkozottak az Örökkévaló előtt, amiért elüldöztek engem arról a földről, amelyet örökségül kaptam az Örökkévalótól! Legyenek átkozottak, amiért azt mondták nekem: »Menj el innen, és szolgálj más isteneket!« 20 De nem, az nem lehet, hogy az Örökkévaló arcától távol kelljen meghalnom! Izráel királya kivonult seregével, hogy egy kicsiny bolhát üldözzön, vagy úgy kergessen engem, ahogy a fogolymadarakra vadásznak a hegyekben!”
21 Saul így kiáltott vissza: „Jöjj vissza, fiam, Dávid, mert vétkeztem ellened! Nem fogok többé a vesztedre törni! Hiszen ma megkímélted az életem, pedig megölhettél volna. Bizony, nagyot hibáztam, és bolondul cselekedtem!”
22 Dávid így felelt: „Nézzétek, itt van a király lándzsája! Jöjjön át érte valaki, és vigye vissza! 23 Minden embernek a maga hűsége és igazságossága szerint fizet meg az Örökkévaló, ahogy megérdemli! Nézd, királyom, ma az Örökkévaló a kezembe adott téged, de nem emeltem kezet rád, mivel téged az Örökkévaló kent föl királlyá! 24 Amilyen drága volt számomra az életed, legyen az én életem is olyan drága az Örökkévaló számára, és szabadítson ki engem minden bajból!”
25 Saul végül ezt mondta: „Áldott legyél, fiam, Dávid! Nagy dolgokat fogsz véghezvinni, és győztes leszel!”
Ezután Dávid továbbment, Saul pedig hazatért.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center