Jákób találkozik Ráhellel

29 Azután továbbment Jákób, és a keleti népek földjére ért. ² Meglátott a pusztában egy kutat, amely körül három nyáj heverészett. Ebből a kútból szokták a nyájakat itatni, de a kút száját nagy kő zárta el. ³ Az volt a szokás, hogy a pásztorok csak akkor mozdítják el a követ, amikor már az összes nyáj a kúthoz gyülekezett. Azután megitatják az állatokat, majd ismét a kút szájára teszik a követ.

⁴ Jákób megszólította a pásztorokat: „Barátaim, honnan valók vagytok?”

„Háránból” — felelték.

⁵ „Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát?” — kérdezte Jákób.

„Igen, ismerjük” — felelték a pásztorok.

⁶ „Hogy van Lábán és a családja?” — kérdezte Jákób.

„Jól van. De nézd csak, éppen itt jön a leánya, Ráhel, a nyájával” — válaszolták a pásztorok.

⁷ Akkor Jákób megkérdezte: „Hogy lehet az, hogy nem itatjátok meg az állatokat, és legeltetitek őket tovább? Hiszen a nap még magasan jár, korai lenne a jószágot máris karámba terelni éjjelre!”

⁸ A pásztorok ezt felelték: „Meg kell várnunk, amíg az összes nyájat a kúthoz terelik. Csak akkor szabad a követ elvenni a kútról. Akkor majd megitatjuk az összes állatot.”

⁹ Közben megérkezett Ráhel, az apja juhait terelgetve. Ennek a nyájnak ő volt a pásztora. ¹⁰ Amikor Jákób meglátta Ráhelt, Lábán leányát és a juhokat — odalépett a kúthoz, és elvette a nagy követ róla. Majd vizet húzott, és megitatta Lábán juhait. Lábán Jákób anyjának bátyja volt. ¹¹ Akkor Jákób megcsókolta Ráhelt, mint rokonát, és sírva fakadt. ¹² Majd elmondta neki, hogy Ráhel apja, Lábán, és Jákób anyja, Rebeka testvérek. Ráhel pedig hazaszaladt, hogy mindezt elújságolja apjának.

¹³ Mikor Lábán meghallotta, hogy az unokaöccse érkezett hozzájuk, kisietett a kúthoz, megölelte, megcsókolta Jákóbot, majd a házába vezette. Jákób pedig mindent elmondott neki.

¹⁴ Lábán ezt mondta: „Bizony, az én csontom és testem vagy te!” Így hát Jákób ott maradt Lábán házában egy hónapig.

Jákób két felesége

¹⁵ Azután Lábán ezt mondta neki: „Figyelj rám, Jákób! Csak azért, mert a rokonom vagy, nem helyes, hogy továbbra is ingyen dolgozz nekem! Mi legyen a béred?”

¹⁶ Lábánnak két leánya volt: Lea, az idősebb és Ráhel, a fiatalabb. ¹⁷ Leának kedves volt a tekintete^[a]. Ráhel pedig vonzó külsejű, gyönyörű teremtés volt.

¹⁸ Mivel Jákób nagyon megszerette Ráhelt, ezt válaszolta Lábánnak: „Hét évig szolgállak, ha kisebbik leányodat, Ráhelt nekem adod feleségül.”

¹⁹ Lábán így válaszolt: „Jobb, ha hozzád adom feleségül, mint egy idegenhez. Maradj nálam, és dolgozz itt!”

²⁰ Így hát Jákób szolgálta Lábánt hét esztendeig Ráhelért. De annyira szerette Ráhelt, hogy ez az idő csak pár napnak tűnt a számára. ²¹ Mikor letelt a hét esztendő, Jákób emlékeztette Lábánt: „Leszolgáltam az időt, amit megszabtál, most már add hozzám feleségül Ráhelt, a jegyesemet!”

²² Lábán ekkor nagy lakodalmat rendezett, amelyre meghívta annak a helynek valamennyi lakosát. ²³ Este azonban Ráhel helyett Leát vezette Jákóbhoz. Így Jákób Leával hált. ²⁴ Lábán Leának ajándékozta egyik szolgálóját, Zilpát.

²⁵ Másnap reggel Jákób megdöbbenve látta, hogy Lea fekszik mellette. Lábánhoz ment, és szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Én Ráhelért szolgáltalak hét évig, nem Leáért! Miért csaptál be?” ²⁶ De Lábán ezt felelte: „Nálunk az a szokás, hogy előbb az idősebb leánynak kell férjhez mennie! Nem illő, hogy a húga megelőzze. ²⁷ Előbb töltsd el a szokásos lakodalmi hetet Leával. Azután rögtön feleségül veheted Ráhelt is — csakhogy azért újabb hét év szolgálattal tartozol nekem!”

²⁸ Jákób ráállt az egyezségre. Letelt a lakodalom hét napja, s utána Lábán Ráhelt is feleségül adta Jákóbhoz. ²⁹ Egyúttal Ráhelnek is ajándékozott egy szolgálót: Bilhát. ³⁰ Így Jákób feleségül vette Ráhelt is, akit sokkal jobban szeretett, mint Leát. Ezután még további hét éven keresztül dolgozott Lábánnak.

Jákób családja gyarapodik

³¹ Az Örökkévaló látta, hogy Jákób megveti Leát, ő viszont megáldotta az asszonyt, hogy gyermeket foganjon. Ráhel azonban meddő volt. ³² Így hát Lea megszülte első gyermekét, aki fiú lett. Lea Rúbennek^[b] nevezte a fiát, mert azt gondolta: „Bizony, látta az Örökkévaló megaláztatásomat! Most már biztosan szeretni fog a férjem!” ³³ Azután ismét várandós lett, és megint fiút szült, akit Simeonnak nevezett el, mert azt gondolta: „Bizony, az Örökkévaló meghallotta^[c], milyen megvetett vagyok! Ezért adta nekem ezt a fiút.”

³⁴ Később ismét fogant, és harmadszorra is fia született, akit Lévinek^[d] nevezett, mert azt gondolta: „Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki!”

³⁵ Ezek után Lea ismét áldott állapotba került, és újra fiút szült, akit Júdának nevezett, mert azt mondta: „Most már dicsérem az Örökkévalót!” Azután Lea nem szült egy ideig.