Ézsaiás 50

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

50 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hol van anyátok válólevele,^[a]
    amellyel elbocsátottam őt?
Kinek voltam én adósa,
    hogy törlesztésül titeket eladtalak volna?
Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket,
    és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!
² Mikor hazajöttem, mint apa a családjához,
    hol voltatok?
Mikor szólítottalak titeket,
    miért nem válaszolt senki?
Talán oly rövid a kezem,
    hogy nem tudlak megszabadítani?
Vajon nincs elég erőm,
    titeket megmenteni?
Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger,
    s a folyók helye sivataggá változik!
Elpusztulnak bennük a halak,
    és tetemük megbüdösödik.
³ Ha szólok, az ég sötétbe borul,
    gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”

⁴ Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
    hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
    kora hajnalban fölébreszt,
    hogy figyeljek rá.
⁵ Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
    én pedig hallgattam rá,
    és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
⁶ Kiszolgáltattam magam azoknak,
    akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
    hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
    és köpködésük elől.
⁷ De nem maradok szégyenben,
    mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
    mert tudom, hogy benne nem csalódom.
⁸ Hiszen ő közel van hozzám,
    és igazol engem!
    Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
    hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
⁹ Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
    kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
    úgy jár ellenfelem:
    szétmállik és megsemmisül.