Add parallel Print Page Options

Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt

48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
    akik Izráelnek nevezitek magatokat,
    bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
    Izráel Istenét emlegetitek,
    de nem őszintén, nem igazán.
Hiszen a Szent Város[a] lakóinak hívnak titeket,
    és Izráel Istenében bíztok,
    kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!

Amik eddig történtek,
    már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
    idejében tudtotokra adtam,
    azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
    kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
    milyen nehezen formálható[b],
    és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
    hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
    Bálványszobrom parancsára történt!«

Előre hallottad,
    majd saját szemeddel láttad,
    tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
    eddig rejtett dolgokat mondok neked,
    amelyekről nem hallottál soha.
Most teremtettem ezeket, nem régen,
    nem hallottad ezelőtt,
    hogy ne mondhasd:
    »Ezt már rég tudom!«
Bizony, nem hallgattál rám,
    nem értettél meg semmit,
    mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
    milyen hűtlen vagy és engedetlen,
    s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
Nevemért mégis fékezem haragom,
    dicsőségemért türtőztetem magam,
    hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
    de a szorongatás tüzében.
    Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
    tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
    hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”

12 „Figyelj rám, Jákób!
    Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
    és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
    jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
    hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
    halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
    aki megmondta volna előre,
    hogy akit az Örökkévaló szeret,[c]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
    és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[d]
Elhívtam, el is hoztam,
    útjait egyengettem,
    és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
    és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
    nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
    ahol beteljesedik,
    amit előre megmondtam.”

Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:

„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
    aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
    Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
    mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
    mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
    mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
    megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
    egyet sem ölnének meg közülük soha!”

20 Jöjjetek ki Babilóniából,
    meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
    ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
    egyikük sem szomjazott,
    még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
    és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
    — mondja az Örökkévaló.

Footnotes

  1. Ézsaiás 48:2 Szent Város Jeruzsálem.
  2. Ézsaiás 48:4 mennyire makacs… formálható Szó szerint: „nyakad vasból, homlokod bronzból van”.
  3. Ézsaiás 48:14 akit… szeret Valószínűleg Círuszra vonatkozik.
  4. Ézsaiás 48:15 előre Isten kb. 150 évvel Círusz fellépése előtt kijelentette Ézsaiáson keresztül ezeket az eseményeket, és Círusz királynak még a nevét is. Lásd Ézs 45:1.

48  Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; [de ]nem híven és nem igazán.

Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!

Mik eddig történtek, elõre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,

Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:

Tehát elõre megjelentém néked, mielõtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.

Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errõl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;

Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelõtt nem hallottál felõlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.

Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütõnek hívatál anyád méhétõl fogva.

Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.

10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.

11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem?!] És dicsõségemet másnak nem adom.

12 Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.

13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom õket, mind itt állnak.

14 Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.

15 Én, én szóltam, és õt el is hívtam, elhoztam õt, és szerencsés lesz útja.

16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitõl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét.

17 Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.

18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;

19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elõl.

20 Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.

21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is õket: kõsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belõle.

22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!

Izráel képmutató és hűtlen

48 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán!

A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek Ura a neve.

A korábbiakat már régen kijelentettem, az én számból jöttek ki, én hirdettem azokat. Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek.

Tudom, hogy makacs vagy, vasból vannak nyakadban az inak, a homlokod pedig érc,

ezért jelentettem ki neked már régen, mielőtt bekövetkezett, már hirdettem, hogy ne mondhasd: Bálványom tette ezt, bálványszobrom parancsára történt.

Hallottad és láthattad mindezt, tanúskodhatsz is róla. Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.

Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk.

Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak.

Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el.

10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

11 Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!

Eljött a szabadulás ideje

12 Hallgass rám, Jákób! Izráel, akit elhívtam! Én vagyok az első, az utolsó is én vagyok!

13 Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját, az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, mind előállnak.

14 Gyűljetek össze mind, és hallgassatok ide! Ki mondta meg közületek azt, hogy akit az Úr szeret, az hajtja végre akaratát Babilóniában és a káldeusok ivadékai közt?!

15 Én, én mondtam meg, el is hívtam őt, vezettem, hogy sikerrel járjon útján.

16 Jöjjetek ide hozzám, halljátok meg ezt! Régen sem beszéltem rejtélyesen, amióta ez történik, jelen vagyok. Most pedig az én Uram, az Úr elküldött engem és lelkét adta nekem.

17 Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.

19 Annyi utódod lenne, mint a tenger partján a homok, méhed gyümölcse, mint a porszem: Neve nem veszne ki, nem pusztulna el előlem.

20 Menjetek ki Babilóniából, fussatok ki a káldeusok közül! Ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és terjesszétek a föld határáig! Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!

21 Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle.

22 Nincs békességük a bűnösöknek! - mondja az Úr.