Ézsaiás 33
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a pusztító pusztulásáról
33 Jaj neked, te pusztító,
akit még nem ért el a pusztulás!
Jaj neked, te rabló,
akit még nem raboltak ki!
Mikor befejezed a pusztítást,
téged fognak elpusztítani,
mikor abbahagyod a rablást,
téged rabolnak ki!
2 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk,
hiszen csak benned reménykedünk!
Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap,
légy szabadítónk a veszedelem idején!
3 Mennydörgő szavadtól
rémülten szétfutnak a népek,
mikor megmutatod hatalmadat,
elszélednek a nemzetek.
4 A zsákmányt úgy szétkapkodják,
ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti.
Úgy vetik magukat a zsákmányra,
ahogy a sáskák megszállják a mezőket.
5 Bizony, felséges az Örökkévaló,
mert magasságban lakik!
Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.
6 Békesség és hűség vesz körül téged, Sion,
bölcsesség, üdvösség
és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod.
Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.
7 Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak,
a békekövetek keservesen sírnak.
8 Az utcákon senki sem jár,
az utak is elhagyottak.
Az ellenség megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
semmibe veszi a lakosokat.
9 Még a föld is gyászol és pusztul,
még a Libanon is kiszárad és elhervad,
Sáron síksága, mint a sivatag,
Básán és Kármel erdői csupaszok!
10 „Most már fölkelek,
nem várok tovább
— mondja az Örökkévaló —,
megmutatom nagyságomat,
s mind meglátjátok hatalmam!
11 Szalmát fogantok,
polyvát szültök,
mind semmi az!
Ezért leheletem, mint a tűz
elégeti a polyvát,
s megemészt benneteket!
12 Elégeti a népeket is,
csontjaikból csak mész marad,
elhamvadnak, mint tövis a tűzben.
13 Halljátok meg, ti távol lakók,
mit tettem!
Ismerjétek meg, ti közel valók,
hatalmamat!”
14 Megrettennek a bűnösök Sionban,
rémület fogja el az istenteleneket:
„Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt?
Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”[a]
15 Aki igazságosan él és cselekszik,
aki beszédében egyenes,
nem nyerészkedik erőszakkal,
vagy csalással,
nem fogad el megvesztegetést,
hallani sem akar véres terveket,
látni sem akar semmi gonoszságot!
16 Az ilyen biztonságban él,
védett, magas helyen lakik,
hegycsúcson épült vár az otthona,
kenyerét megkapja,
s nem szomjazik soha.
17 Meglátod a Királyt teljes dicsőségében,
saját szemeddel szemlélheted!
Meglátod tágas országát,
s messze terjedő szép határait.
18 Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére,
s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők?
Hová lettek, akik mindent számba vettek,
s még a tornyokat is összeírták?
19 Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe,
akiknek még beszéde sem érthető?
Milyen dadogó nyelven beszéltek!
Bizony, mind eltűntek,
nincsenek sehol!”
Sionra nézz, ünnepeink városára!
20 Sionra nézz, ünnepeink városára!
Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát!
Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé,
sátorszegeit nem húzzák ki soha,
kötelei örökké tartanak.
21 Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges
maga lesz velünk,
a bővizű folyók és széles folyamok Királya!
De ezeken a vizeken nem jár többé
idegen hadi gálya,
sem kereskedők büszke hajója!
22 Mert az Örökkévaló a mi bíránk,
ő ad nekünk törvényt,
ő a Királyunk és Megmentőnk!
23 Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak,
nem tartják az árbocot,
nem feszítik a vitorlát.
Zsákmányunk oly temérdek,
még a sántáknak is bőven jut belőle,
alig győzzük majd szétosztani.
24 Sion lakói közül egy se mondja többé:
„Beteg vagyok.”
Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.
Footnotes
- Ézsaiás 33:14 A 14. versben a „megemésztő láng” és az „örök tűz” kifejezések valószínűleg Isten jelenlétére, személyére utalnak.
Ézsaiás 33
Hungarian Károli
33 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.
2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!
3 Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.
4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.
5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.
6 És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.
7 Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.
8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!
9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.
10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!
11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.
12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.
13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!
14 Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?
15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:
16 Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.
17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.
18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?
19 A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.
20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;
21 Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.
22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!
23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.
24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center