Ámos 9
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Láttam az Urat az oltár mellett állni
9 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta:
„Sújts le az oszlopfőre,
hogy még az alap is megremegjen!
Döntsd rá az egész házat
a benne lévők fejére!
Akik életben maradnak,
azokat fegyverrel ölöm meg.
Egy sem fog elszaladni,
senki sem menekülhet!
2 Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba,
onnan is előhúzom őket.
Ha felkapaszkodnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
3 Ha a Kármel tetején rejtőznek el,
ott is megtalálom,
és megragadom őket.
Ha a tenger mélyén bújnak el,
hogy ne lássam őket,
ott is parancsolok a kígyónak,
hogy marja meg őket.
4 Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket,
ott is parancsolok a fegyvernek,
hogy ölje meg őket.
Bizony szemmel tartom népemet,
de nem a javukra, hanem a vesztükre!”
5 Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
megérinti a földet, és az beleremeg,
emelkedik és lesüllyed,
akár a Nílus vize Egyiptomban.
A föld lakosai pedig
mind sírnak és gyászolnak.
6 Az Örökkévaló a Mennyben
építette lakóhelyét,
és a Földre alapozta
az ég boltozatát.
Ő szólítja elő a tengerek vizét,
és elborítja a föld színét vele,
Ő az Örökkévaló — ez az ő neve!
Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Izráel népe!
Olyanok lettetek számomra,
mint Etiópia népe,
vagy mint bármely más nép.
Igaz, én hoztam föl
Egyiptomból Izráelt,
de a filiszteusokat is
én hoztam el Kréta szigetéről,
Arám népét meg Kírből.”
8 Uram, az Örökkévaló
szemmel tartja Izráel királyságát,
amelyet elborított a bűn.
„Bizony, eltörlöm azt a föld színéről
— ezt mondja az Örökkévaló —,
de Jákób népét
mégsem pusztítom el teljesen!
9 Nézzétek és lássátok:
Parancsolok, és megrostálom
népemet, Izráelt, a nemzetek között,
mint ahogy a búzát kirostálják.[a]
De egyetlen szemecske
sem esik a földre!
10 Népem bűnöseit mind
fegyver öli meg,
bár azt hiszik,
hogy őket baj nem érheti”.
Újra fölállítom Dávid sátorát
11 „Azon a napon újra fölállítom
Dávid leomlott sátorát,
repedéseit és romlásait kijavítom,
hogy mint régen volt, olyan legyen.
Igen, újjáépítem teljesen,
12 hogy örököljék Edom maradékát,
meg akik a nemzetekből megmaradnak,
mindazokat, akik nevemet viselik
— mondja az Örökkévaló,
aki ezt be is teljesíti.
13 Bizony, eljön az idő
— mondja az Örökkévaló —,
amikor olyan bőségesen megáldalak titeket,
hogy a szántó utoléri az aratót,
aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt.
A hegyoldalakról árad majd a must,
s a dombokról bor-patakok folynak.
14 Népem, Izráel sorsát jóra fordítom.[b]
Romba dőlt városaikat újra felépítik,
s laknak bennük,
szőlőket telepítenek,
és a saját borukat isszák.
15 Én telepítem le őket ismét a földjükre.
Többé ki nem szaggatja őket senki
arról a földről, amelyet én adtam nekik!”
— ezt mondja Istened, az Örökkévaló.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center